A természetes gyöngyök a hatalom és a gazdagság szimbólumai
Már a római korban is a gyöngyök voltak a legkedveltebb díszek azok számára, akik megengedhették maguknak. A római nők annyira szerették ezeket, hogy sok férjet csődbe vitt a csillogó gyöngyök iránti csillapíthatatlan vágyuk.
Feljegyezték, hogy Julius Caesarhoz folyamodtak, hogy rendelje el, hogy csak a korabeli arisztokrata nők, más néven patríciusok viselhessenek gyöngyöt. A rendeletet elfogadták, ami azt jelentette, hogy az egyszerű római férfi polgárok fellélegezhettek.
Európában is agy becsben tartották a gyöngyöket. Nem csoda, hogy az uralkodók valamennyi portréját, legyen az férfi vagy női, gyöngyökkel felékesítve ábrázolták, hiszen ha látszik a portrékon, hogy annyira hatalmas a vagyonuk, hogy gyöngyöket viselnek, az azt jelzi, hogy pozíciójuk is olyan szilárd, hogy nem lehet őket legyőzni.
Valami ilyesmi lehetett az üzenetük a mai nyelvre lefordítva: Ne szórakozz velem - olyan gazdag vagyok, hogy megengedhetem magamnak, hogy gyöngyöket varrjak a ruhámra.
Új felfedezések keleten
1670-ben Tavernier, a híres utazó meglepetését fejezte ki, hogy a japán nép nem tartja nagy becsben a gyöngyöt, mert megdöbbenve tapasztalta, hogy Japán partjai mentén a homokban is lehetett gyöngyöt találni. Fél évszázaddal később a japánok felfedezték, hogy a kínaiak milyen nagyra becsülik a gyöngyöket. Olyannyira értékesnek tartották, hogy a temetési szertartás részeként egy gyöngyöt helyeztek az elhunyt szájába - készen állva a túlvilági élet jó kezdetére.
Innentől kezdve a japánok is nagy gyöngykereskedelembe fogtak. A Japánban talált legszebb gyöngyök a japán Akoya-kagylóból származnak. És bár viszonlag nagy mennyiségben hoztak a felszínre gyöngyöket a japán gyöngyhalászok, a gyöngyök - különösen a tengeri osztrigából származóak - továbbra is megfizethetetlenül drágák voltak. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a gyöngyök szelíd ragyogása iránti szeretet tovább nőtt. Nem telt el sok idő, mire az ember úgy döntött, hogy segítő kezet nyújt a természetnek...
A gyöngytenyésztés kezdete
Mivel a természetes gyöngyök olyan ritkák és értékesnek számítottak, a XVII. és XVIII. században a tudósok Franciaországban, Amerikában és Svédországban megpróbáltak segíteni a természetnek. Leginkább a svéd természettudós, Linnaeus tanulmányozta 1748-ban, hogyan lehet segíteni a gyöngyképződést a kagylóban, visszafogott sikerrel.
Csak 1907-ben fedezte fel Tatsuhei Mise & Tokichi Nishikawa, egymástól függetlenül és egyidejűleg, a mag elültetésének titkát egy élő osztrigába. Mindketten bejelentették a gyöngytermesztés központi elemeinek szabadalmaztatását. Egymás szabadalmi bejelentéseit látva egyértelművé vált, hogy mindketten ugyanarra a következtetésre jutottak, ezért aláírták a Mise-Nishikawa megállapodást - amely a mai napig a gyöngytenyésztési technológia szíve.
A következő évben Kokichi Mikimoto szabadalmat jelentett be a teljes gyöngyök előállítására. Már 1896-ban szabadalmat kapott félgyöngyök, azaz Mabe-gyöngyök előállítására.
Amikor Mikimoto tudomást szerzett a Mise-Nishikawa által szabadalmaztatott módszerről, módosította saját szabadalmát, hogy ne érvénytelenítse azt, és megvásárolta a Mise-Nishikawa-módszer használatának jogait. Mikimoto ekkor kezdte meg a tenyésztett gyöngyök példátlan elterjedését, és Mise és Nishikawa nevét a történelemkönyvek számára hagyta.
Reméljük, hogy élvezted az utazást, és inspirálódtál a gyöngyök szépségétől és misztikumától. Látogass vissza a Life & Style ékszer webáruház blogjára a "Gyöngyök titkai" sorozatunk következő részéért, ahol még több érdekességet fedezhetsz fel a gyöngyökkel kapcsolatban. Addig is ragyogj gyöngyökkel díszítve!
A Life & Style különleges és egyedi gyöngyékszereket kínál, amelyek nem csak szépségükkel, hanem mély történetükkel és szimbolizmusukkal is elbűvölnek! Nézz szét webáruházunbkban és válaszd ki azt az elegáns gyöngyékszert, amely a leginkább kifejezi a stílusodat és egyéniségedet!
