Megveszem ezt a nőt...
A Rómaiak az eljegyzési gyűrű szokását – mint annyi minden mást - az egyiptomiaktól vették át, ám ott még teljesen mást jelentett. A kör azzal, hogy se eleje, se vége, az egyiptomiak mellett más ősi kultúrák számára is az örökkévalóságot jelképezte. Ez a szimbolika közismert, azonban kevesen tudják, hogy a gyűrű közepe is sajátos jelentéssel bírt. Egyfajta kapuként, ajtóként szolgált az ismert és ismeretlen jövőbe. Egy nőnek gyűrűt adni egyaránt jelképezte a végtelen és a halhatatlan szerelmet.
Kezdetben sásból és nádból fontak gyűrűket, de ez az anyag azonban nem volt valami tartós, így hamar felváltották a bőrből, csontból és elefántagyarból készült társaik. Minél drágább volt az alapanyag, annál nagyobb szerelemről tett tanúságot a gyűrű a kiválasztott felé. Értéke ugyanakkor az ajándékozó gazdagságáról is árulkodott.
Ez nem utóbbi nem változott az ókori Rómában sem, ahol a nők elefántcsontból, kovakőből, csontból, rézből és vasból készült gyűrűket viseltek. Ám ahelyett, hogy a szerelem szimbólumaként ajándékozták volna a gyűrűt a vőlegények, a tulajdonjog jelzéseként adták oda a „szerencsés” hölgyeknek. A római férfiak a gyűrű ajándékozásával a kiszemelt hölgy birtoklása iránti igényüket nyújtották be. A római eljegyzési gyűrűk később vasból készültek és Anulus Pronubusnak, azaz menyasszonyi gyűrűnek hívták őket. Ezek a gyűrűk az erőt és az állandóságot jelképezték. Egyesek szerint a rómaiak voltak az elsők, akik gravírozták is gyűrűiket.
Az összefonódó egység szimbolikája
Az eljegyzési gyűrű csak 850-ben kapott hivatalos jelentést, amikor I. Miklós pápa kijelentette, hogy az eljegyzési gyűrű egy férfi házassági szándékát tükrözi. Akkoriban az arany volt a legnépszerűbb anyaga az eljegyzési gyűrűnek. A történészek szerint a 15. században kezdték az eljegyzési gyűrűk megtestesíteni az összefonódó egység szimbolikáját, úgy, ahogy ma is gondolunk rá.
Napjainkban szinte elképzelhetetlen az eljegyzési gyűrű gyémánt nélkül.
A Fokvárosi Gyémántmúzeum szerint először 1477-ben jelentek meg gyémántok egy eljegyzési gyűrűn, amikor Maximilian osztrák főherceg az „M” betűhöz hasonló kődíszítéssel kérte meg Burgundi Mária kezét.
A gyémánt fénykora
Annak ellenére, hogy a főherceg volt az első, aki gyémántgyűrűt adott kedvesének, korántsem volt divatdiktátor. Valójában a gyémánt eljegyzési gyűrűk csak 1947-ben váltak népszerűvé, amikor a De Beers, a dél-afrikai gyémántbányászattal foglalkozó brit cég reklámkampányt indított. A hollywoodi sztárok és a „A gyémánt örökkévaló” szlogen segítségével a gyémánt eljegyzési gyűrűk népszerűsége először nőtt az egekbe 1840-es megjelenésük óta.
Természetesen a gyémánt továbbra is népszerű választás, de egyre többen választanak a hagyományos fehér kövek mellett más színű gyémántot, rózsaszínt, barnát sőt feketét is. A gyémánt mellett pedig reneszánszukat élik más drágakövek is: a smaragd, a zafír, a rubin... stb.
